コンテンツにスキップ

英文维基 | 中文维基 | 日文维基 | 草榴社区

利用者:Hegyi János/ペテーフィ・シャーンドル

Daguerreotype of Sándor Petőfi

ペテーフィ・シャーンドル（1823年1月1日、キシュエーレシュ–おそらく1849年7月31日、シェゲシュヴァール、現在はルーマニアの Sighişoara）はハンガリーの詩人、および1848年のハンガリー革命における重要な人物。出生自の名前はペトロヴィチ・アレクサンダー(Alexander Petrovics)。

Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. január 1. – 1849. július 31.?), magyar költő, forradalmár, nemzeti hős.

  • „Külföldön Petőfi a legismertebb költő máig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában” – írja Németh G. Béla a költőről. (A magyar irodalom története. Kossuth Kiadó, 1982.,170. old.)
  • „Nincs még egy költő a világirodalomban, akinél az élet és költészet oly tökéletes egységet alkotott volna, mint Petőfinél” – említi Fekete Sándor (Így élt a szabadságharc költője, 1972., 7. old.).

生涯

[編集]

Gyermekkora, tanulmányai

[編集]
ファイル:Petőfi szülei.jpg
A költő szülei. Orlai Petrich Soma rajza

1823. január 1-jén Kiskőrösön keresztelték meg Petrovics Alexanderként, később felvette a Petrovics Sándor nevet. Születésnapját valószínűsítve tették e napra a keresztelőlevél alapján. A gyermek születésekor oly gyengécske volt, hogy egy emlékező szerint „spirituszban fürdették, hogy megmaradjon”. Szüleinek szlovák evangélikus gyökerei bizonyítottak. Apja, Petrovics István mészárosmester magyarnak vallotta magát, édesanyja, Hrúz Mária, szlovák anyanyelvű, alig tudott magyarul. Férjhezmenetele előtt mosónőként és cselédként dolgozott. Szülei még 1818-ban esküdtek. Egyetlen öccse, Petőfi István 1824-ben született.

1824 októberében – egyéves korában – Kiskunfélegyházára költöztek, melyet Petőfi később szülővárosának tekintett. E várost Szülőföldemen (1848) című költeményében születése helyének nevezte, e szavai később sok vitára adtak okot a két település, Kiskőrös és Kiskunfélegyháza, illetve a költő életrajzának kutatói között is. A család anyagi felemelkedésének helyszíne egy ideig Félegyháza volt. Apja fenntartott két mészárszéket, Félegyházán illetve Szabadszálláson, több ingatlan tulajdonosa volt, saját földjeiken és bérelt földeken is gazdálkodott. Lehetőségeihez mérten megpróbálta a legjobb iskoláztatást biztosítani gyermekeinek. Az ifjú Petőfi összesen kilenc iskolában tanult, már ötévesen koptatta az iskolapadot:

ファイル:Petofiszoborsmall.jpg
A költő szobra Kiskunfélegyházán, gyermekkora színhelyén.
  • 1828 elejétől Félegyházán - „azonban inkább csak vendégkép járt be a római katholikus elemi iskolába, olvasni már tudott”; (Szinnyei)
  • ezután három évig Kecskeméten - 1828. május 10-én vitte apja az evangélikus népiskolába, itt íratta be 1829. május 10-én, illetve 1830. május 15-én, az iskolában már kevés latint is tanult;
  • majd fél évig Szabadszálláson - Ujlaky István evangélikus tanító keze alá került, aki az algimnáziumra készítette elő a fiúkat;
  • 1831-33 között három évig a dunántúli Sárszentlőrinc algimnáziumában oktatták - tanára, Lehr András kivált a latin nyelvet és szépírást tanította nagy kedvvel, és Petőfi mindkettőben kitűnt, szerette ezt az iskolát;
  • két évig Pesten - először az evangélikus német gimnáziumban, majd a neves piarista gimnáziumban – e két évben hozta a leggyengébb iskolai eredményeket. „1833-ban német szóra Pestre vitte atyja s augusztus 27-én az ág. ev. gymnasiumba a II. donatista osztályba iratta be; lakása Petrovics nevű lovashajdú rokonánál volt. De már ekkor nem volt olyan jó tanuló, csak első rendű osztályzatot nyert. Atyja azért az 1834-35. iskolai évre a kegyesrendiek gymnasiumában próbált vele szerencsét, hol az I. grammatikai osztályban aránylag a többnyire német tanulók közt leginkább a magyar nyelvből vált ki s társai közt legszebben írt és rajzolt; az osztályt I. rendű bizonyítványnyal végezte” - olvasható Szinnyei munkájában.
  • 1835-38-ig Aszódra járt, a legjobb tanulók közt szerepelt neve, itt írta első versét Búcsúzás 1838-ik évben címmel. Később útijegyzeteiben így emlékezik meg róla:
„Aszód –! –! –
Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallnod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendőig tanultam... akarom mondani: jártam iskolába.
S mily eseménydús három esztendő!
1. Itt kezdtem verseket csinálni – –
2. Itt voltam először szerelmes – –
3. Itt akartam először szinésszé lenni.”
A verselés a szerelem eredménye volt. A szinésszé lenni akarásnak pedig nem annyira eredete, mint következménye nevezetes. Nevezetes és szomorú.
  • 1838. augusztus 31-től a Selmecbányai Líceumba járt, ahol 5. osztályba, első éves rétornak iratkozott be. A Nemes Magyar Társaság nevű önképzőkör tagja lett. Itt ismerkedett meg Gvadányi József, Csokonai, Vörösmarty Mihály költészetével is. Boleman István és Lichard Dániel voltak tanárai, míg Boleman költészettant, latin fordítást, stílusgyakorlatokat és földrajzot tanított; Lichard hittanra, régiségtanra és magyar történelemre oktatta az ifjúságot latinul, mivel magyarul nem tudott. A német nyelvet is gyakorolták, de a tanulók különösen a latin nyelvben tűntek ki. Poétánk ebben az iskolában bukott meg félévkor: „A félévi vizsgálat rosszul sikerült s egyik szláv érzelmű tanárától a magyar történelemből elégtelent kapott. Atyja erre megírta neki, hogy mint érdemetlen fiúról leveszi róla kezét.”

A valósághoz tartozik azonban, hogy mikor Petőfi tizenöt éves volt, a család minden pénzét elveszítette az 1838-as árvíz és egy rokon veszteségeinek kezességvállalása miatt, és ezért fiúknak 1839 februárjában el kellett hagynia a Selmeci Líceumot. Pedig atyja a félévi rossz bizonyítványra hivatkozva nem támogatta tovább.

==Early life== 彼の父はペトロヴィチ・ステファヌス(Stephanus Petrovics、ハンガリー語:ペトロヴィチ・イシュトヴァーン)であり、彼の母語はハンガリー語であった。（多くの資料によると、父親はセルビア系であり、本来の名前はStevan Petrovićであった[1] [2] [3]とされるが、その他の資料によると、スロバキア系であったともされる。[4] [5] [6]）また、母フルーゾーヴァー・マーリア(Hrúzová Mária)はスロバキア語しか話さなかったという。しかしながら、彼は自身をハンガリー人として認識し、革命の急進的グループ（彼らはハプスブルクの支配からの完全な独立を求め、また自由なハンガリーの設立を目標としていた）の精神的指導者となり、また数々のハンガリーの最も偉大な、国家のための詩を書いた。ペテーフィの詩、Nemzeti dal（国の歌）には次のような一節がある: His father was Stephanus Petrovics (Hungarian: István Petrovics), whose first language was Hungarian (According to many sources, he was of Serb descent and his original name was Stevan Petrović, while according to other sources, he was of Slovak descent ), and his mother was Mária Hrúzová who spoke only Slovak. However, he had a notably strong Hungarian self-awareness, becoming the spiritual leader of the radical groups of the Revolution (who wanted full independence from the Habsburg Monarchy and a free Hungary) and writing some of Hungary's greatest national poetry - from his poem, Nemzeti dal ("National Song"):

On the God of the Hungarians \ We vow, \ We vow, that we will be slaves \ No longer! - (literal translation).

ファイル:Petőfi anyak.jpg
Petőfi's entry in the parish register (kept at the Kiskőrös Petőfi Museum)

一家は、父が屠殺場を保有していたサバドサーラーシュに一時的に居住していたが、2年以内にキシュクンフェーレジハーザへ移住し、後にペテーフィはそこを本当の誕生地として考えていた。父は可能な限りの最高の教育を息子に与えようとしたが、ペテーフィが15歳の時、1838年のドナウ川の洪水、および親族の破産により一家は財産を失い、シャーンドルはシェルメツバーニャ（Banská Štiavnica）の学校を去らなければならなかった。彼はペストの劇場で雑用をこなしたり、またOstffyasszonyfaで教師であり、またショプロンでは兵士であった。 The family lived for a while in Szabadszállás, where his father owned a slaughterhouse. Within two years, the family moved to Kiskunfélegyháza, and Petőfi viewed the city as his true birthplace. His father tried to give his son the best education possible, but when Sándor was 15 they lost their money due to the flood of Danube of 1838 and the bankruptcy of a relative. Sándor had to leave the lyceum he attended in Selmecbánya (Banská Štiavnica). He did small works for theatres in Pest, was a teacher in Ostffyasszonyfa and a soldier in Sopron.

放浪の日々

[編集]

Pest - Sopron - Dunavecse

Emléktábla a dunavecsei első világháborús emlékmű talapzatán

Az ifjú ekkor gyalog útra kelt, Pestre tartott, ahol statisztaként illetve szolgaként alkalmazta a Nemzeti Színház. Apja azonban utánament és hazavitte. Anyja Ostffyasszonyfára küldte rokonokhoz, hogy Sopronban ismét iskolába járhasson. Ám ekkor megismerkedett a szép és gazdag Tóth Rózával, akihez költeményeket írt. Így a rokonságtól is távozásra kényszerülve 1839 szeptemberében besoroztatta magát Sopronba, a Gollner-féle 48. számú gyalogezredbe. Katonáskodása idején ismerkedett meg Pákh Alberttel. Már az első bevetés alkalmával – Horvátország felé tartva – Grazban ideglázat, majd Zágrábban tífuszt kapott, és miután az év folyamán már kétszer került kórházba, egészségügyi alkalmatlanságra hivatkozva leszerelték.

1841 februárjában visszajutott Sopronba, majd innen szüleihez ment Dunavecsére. A szülők ismét felvetették, hogy mesterséget kellene tanulnia, legyen mészároslegény, ő azonban inkább a színészi pályát választotta. Sepsy Károly vándorszínészei közé állt be, ahol három hónapot töltött el.

A pápai kollégiumban

1841 őszén újra tanulásra adta fejét – egy évet élt és tanult a híres pápai kollégium falai közt. Tarczy Lajos, tanára szerzett neki egy kis keresetet, beajánlotta Horváth István ügyvédhez, kinek Lenke leányát tanította, amiért kosztot s egy pár forintnyi havi fizetést kapott; tanítványa azonban 1841 decemberében meghalt, így ő elesett a rendes koszttól és havi díjtól; Horváthnál másolt még ezután is, lakása Orlaival együtt egy szabónál volt. Az iskolába a VII. (logikai) osztályba vették fel, melyet 1841-42-ben jó eredménnyel végzett; kedvelt tárgyaiból, a magyar, német nyelvből és földrajzból kitűnő volt, de a többi tantárgyat nem szerette és elhanyagolta. A pápai esztendő későbbi tevékenységére és életére is kihatott. Barátja lett Jókai Mór és Orlai Petrics Soma festő. Sikereket ért el az iskola önképzőkörében, majd elindult az országos diadalútra. A pápai tanuló 1842 májusában következő levelet intézte Bajza Józsefhez, néhány vers kíséretében:

Tekintetes Szerkesztő Ur!
Ha csekély munkácskáim a megjelenésre érdemesek, kérem őket az Atheneumban felvenni. Gyenge erőmet továbbra is ajánlva vagyok
Tekintetes urnak alázatos szolgája
Petrovics Sándor
tanuló
Pápán, maj.5.1842

1842. május 21-én az Athenaeumban leközölték A borozó című versét. Ez volt első megjelent alkotása – ekkor még Petrovics Sándor aláírással, de november 8-án ugyanitt a Hazámban című költemény alatt már Petőfi Sándorként írta le nevét.

A vándorszínész Petőfi

A költő szobra Dunavecsén

Petőfit még mindig inkább a színészet vonzotta, ezért 1842. november 5-én Szuper Károly ajánlása alapján a Székesfehérváron szervezett új vándorszínész-társulat tagja lett. Elkezdődött harmadik színészélete. A költő Rónai, illetve Borostyán, végül Petőfi néven lépett fel a színpadon. 1842-ben Pestre látogatott, felkereste Vörösmartyt és Bajzát, hogy őszinte véleményüket kérje költeményeiről. Pönögei Kis Pál néven mutatkozott be, hogy igazat mondjanak neki, majd a dicséretek után hamar felfedte, ki is ő valójában.

1843-ban Fehérvárra, majd Kecskemétre ment a társulattal, azonban a sikernek hamar vége lett, mivel a társaság tönkrement. Ezután Pesten, majd Pozsonyban próbált színészi állást keresni, ám a pálya telített volt. Így az Országgyűlési Tudósításokat körmölte, mígnem Bajza tudomására jutott nyomora. Baráti társaságában pénzt gyűjtött neki, s valószínűleg ő vette rá Nagy Ignácot arra, hogy fordítói munkát kínáljon az ifjú költőnek. Ekkor mindössze három hét alatt lefordított egy francia, majd további három hét múltán egy angol regényt (összesen 900 oldalt) – németből. Bernard A koros hölgy és James Robin Hood című műveit a költő tolmácsolásában a Kisfaludy Társaság adta ki. Ezért kapta első igazi írói fizetését.

Pozsonyban ismerkedett meg Lisznyai Kálmánnal, aki május vége felé jurátusként érkezett az országgyűlésre. Lisznyai magához ölelte a kopott, igénytelen külsejű ifjút, szállására hívta, megosztotta vele pénzét, ellátta öltözettel; megismertette Degré Alajossal, Berecz Károllyal, Vahot Sándorral és Imrével, Kuthy Lajossal és Pompéry Jánossal.

Nyomor Debrecenben

Eztán jutott Debrecenbe, melyre később emlékezve így írt: „Hej, Debrecen… sokat szenvedtem én tebenned”. Először a városi társulatnál talált állást, majd egy kisebb, hamar tönkrement vándortársulat ismét elcsalta. Végül a Sopronból megismert barát, Pákh Albert későbbi humorista adott a beteg, elgyengült és anyagi nyomorral küszködő költőnek szállást és kölcsönt ahhoz, hogy Pestre jusson. A Pápán megkezdett francia tanulását vándorlásai alatt tökéletesre csiszolta, Victor Hugo és Béranger költeményeit eredetiben olvasta; megismerkedett a francia romantikusokkal, dramaturgiai tanulmányokkal foglalkozott, Tieck fejtegetései útján behatóbban megismerte Shakespeare művészetét. Maga is számos költeményt írt. Egy füzetbe másolta úgy 70-80 versét, 1844 februárjában, a hideg télben az áradó Tiszát megkerülve gyalog vágott neki a pesti útnak, hogy műveinek kiadót találjon. „A végső ponton álltam, kétségbeesett bátorság szállt meg, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint amely kártyás utósó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál.”


Orlai Petrich Soma: Petőfi Sándor (1840-es évek)

Vörösmarty Mihály – kit a költő „Magyarország egyik legnagyobb emberének” tartott, támogatta az ifjút, s tekintélyével beajánlotta a Nemzeti Körnek – a haladó pesti polgárság és értelmiség ellenzéki szellemiségű szervezetének –, hogy Petőfi verseit kiadják. A kör tagjai: Vörösmarty, Tóth Gáspár, Fáy András, Szigligeti Endre, Lendvay (színész), Fényes Elek tudós statisztikus összeültek, hogy a művek kiadásra kerüljenek.

Bajza és Vörösmarty beajánlották őt Vahot Imrének, aki sógorától, Erdélyi Jánostól annak külföldön tartózkodása idejére átvette a Regélő Pesti Divatlapot és nevet változtatva, Pesti Divatlap címen készült kiadni a lapot. Petőfi 1844 áprilisától júniusáig hazalátogatott szüleihez Dunavecsére, ekkor írta családi témájú műveit (Egy estém otthon, István öcsémhez…). A fiatal segédszerkesztő költeményben vett végső búcsút a színészélettől: „Eddig Thalia papja voltam, Most szerkesztő-segéd leszek. Isten veled, regényes élet! Kalandok, isten veletek!” Július 1-jén nekifogott a szerkesztőségi tevékenységnek, s közben a feszített munka mellett ontotta verseit – az ország pedig Csokonai óta először kapta fel fejét, sikere egyre felfelé ívelt.

Ebben az időszakban készült A helység kalapácsa, mely a nemesi és népi költészet ellentétét mutatja, parodizálva az előbbit. Ezután ült le, s alkotta meg a tündérmesék hősét, az egyszerű juhász gyermekét, János vitéz-t – 6 nap alatt. A szerkesztő Vahot Imre üzleti érdekeket is figyelembe véve irányítgatta a költőt, hogy emelje a lap olvasottságát. Népies helyzetdalaival, életképeivel felkapott költővé vált, de ő már túl kívánt lépni ezen a hangon: mikor azonban eltért a közönség által igényelt normáktól – mint A helység kalapácsában – éles kritikával fogadták és ellenségeket szerzett magának.

不安定な放浪の時期のち、ペテーフィはパーパのコレギウムに入学し、そこでヨーカイ・モールと知り合う。後の1842年、彼の詩A borozó（酒場）が初めてAthenaeumで、ペトロヴィチ・シャーンドル名義で出版された。同年の11月3日、彼はこの詩を再出版する際、初めて"ペテーフィ"という名を用いた。 After a restless period of travelling Petőfi attended the college of Pápa, where he first met Mór Jókai, and after a year, in 1842 his poem "A borozó" ("The Pub") was first published in "Athenaeum" under the name "Sándor Petrovics". On November 3 of the same year he published this poem under the name "Petőfi" for the first time.

しかしながら、ペテーフィは劇場により強く惹かれていた。1842年に彼は旅回りの劇場に一時参加するものの、すぐに諦めざるを得なかった。彼は新聞記事を書くことにより、金銭的な自立を図ったが、十分ではなかった。栄養失調と病気の結果、彼はデブレツェンに到着し、そこで友人たちの援助により健康を回復した。 However, Petőfi was more interested in theatre. In 1842 he joined a travelling theatre, but had to abandon it. He tried to keep himself financially afloat by writing copies of a newspaper, but that wasn't enough. Malnourished and sick, he arrived in Debrecen, where his friends helped him back on his feet.

A költői válság és szerelmek ideje

[編集]

Még 1844-ben ismerkedett meg Csapó Etelkével, Vahot Imre unokahúgával, a tizenöt esztendős leánnyal, ki elbájolta a költőt, s aki iránt rögtön házassági reményeket is táplált. A leány azonban 1845 elején váratlan betegségben elhunyt. Petőfi versciklust adatott ki emlékére Cipruslombok Etelke sírjáról címmel.

Ugyancsak 1845 tavaszán - felmondva szerkesztői állását, de költőként a lapnál maradva - kelt útra a Felvidékre, ahol három hónapot tartózkodott. Eközben bejárta Eperjest, Késmárkot, Iglót, Rozsnyót, Rimaszombatot, Losoncot, népszerűsítve önmagát, de fiatal költő- és írótársait is. Mindenütt ünnepléssel fogadták, erről Úti jegyzetek című írása is tanúskodik.

Még ugyanebben az évben ismét megszólaltak a szerelem hangjai Petőfi költészetében. Verseinek ihletője ezúttal a gödöllői jószágigazgató szőke szép leánya, Mednyánszky Berta volt, ki elfogadta a költő udvarlását. Ám apja nem nézte jó szemmel e kapcsolat lehetőségét és saját őseire, nevére hivatkozva elutasította Petőfit Bertától. A lányhoz fűződő érzelmeinek kifejezéseként 1845 őszén önálló kiadásban megjelent a Szerelem gyöngyei című versciklus. Ezt költeményeinek második kötete követte Versek címmel.

Vörösmarty Athenaeuma közben megszűnt. Mivel Petőfi kizárólag a Pesti Divatlapnak írt verseket, a maradi Honderű nem nézte jó szemmel a költő növekvő népszerűségét: voltak, kiket modora, különcségei idegenítettek el tőle, irigyeit pedig bántotta sikere, költészetének szokatlanul eredeti hangütése. Így aztán valóságos hadjáratot indítottak ellene, a Honderűben és az Életképekben, sokszor durva személyeskedéssel és rosszindulattal. A költő ezek ellen a Divatlapban versekkel védte magát. A támadók közt volt egyik régi barátja, Szeberényi Lajos is. Legélesebben azonban Császár Ferenc, Nádaskay Lajos és Petrichevich Horváth Lázár igyekeztek nevetségessé tenni. Ellenfelévé vált a tollharcokban Nagy Ignác és Garay János is. Azonban vele volt a széles közvélemény nagy többsége, s olyan jeles írók és kritikusok álltak mögötte, mint Vörösmarty, Bajza, Szemere Pál vagy Toldy Ferenc.

Valószínűleg több oka is volt annak, hogy a költő életében művészetét is befolyásoló válságidőszak következett be: Etelke halála, a Berta-szerelem csalódása, az állandó támadások a kritika részéről, az anyagi gondok mind hozzájárultak elkomoruló életkedvéhez és hangja elsötétedéséhez. Ekkor keletkezett az érdekes Felhők ciklus, A hóhér kötele című regénye, a Tigris és hiéna drámája, de írt néhány elbeszélő költeményt is.

1844年、彼はデブレツェンからペストに、詩の出版社を探すために徒歩で旅をした。この時、彼は成功し、そして詩はますます有名になった。彼は民俗的要素と、有名で、伝統的な歌の形式に似た詩を重々しく用いた。 In 1844 he walked from Debrecen to Pest to find a publisher for his poems, in which he succeeded this time, and the poems were becoming increasingly popular. He used folklore elements and popular, traditional song-like verses heavily.

彼の長大な作品の中には、叙事詩János Vitéz (1845, "John the Valiant", ISBN 1843910845)がある。一方では、彼は実際のところ、徹底的なヨーロッパ志向の知識と、革命的な情熱をも書いていたにも関わらず、出版社からは、民衆向きで、酒と酒場の、低い水準の詩を要求されているように感じていた。ペテーフィの詩は、当時の強力な検閲下においては許容されないような内容も含んでおり、出版社に対して少なからぬ負担を与えていた。 Among his longer works is the epic "János Vitéz" (1845, "John the Valiant", ISBN 1843910845). On the other hand, he felt he was constrained to a folkish, wine-and-pubs, low-quality niche by his publisher, while in truth he also had extensive Western-oriented education and revolutionary passions to write about (which he would have had difficulty to publish anyway, as there was strong censorship at the time).


A szabadságharc előtt: Tízek Társasága, Arany János, Szendrey Júlia

[編集]

A Tízek Társasága

1846 tavaszán Petőfi tudatos szervezőmunkával szervezte meg a Tízek Társasága elnevezésű csoportot, melynek tagja volt Petőfi mellett Jókai Mór, Tompa Mihály, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Bérczy Károly, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán és Kerényi Frigyes. Új lapot kívántak létrehozni Pesti Füzetek címen. A tizek kötelezték magukat, hogy az év közepétől számított egy éven belül sehova sem írnak, majd csak a saját szépirodalmi lapjukba. Év közepén csakugyan abbahagyták a különböző lapokhoz írást. Vahot Imre bosszút állt rajtuk, mert a tizek közül ötnek júliusban leközölte olyan munkáit, melyek korábbról maradtak nála. Emiatt Petőfi összeveszett Vahottal, s párbajra hívta ki, de Vahot megijedve kitért előle. Mivel azonban a társaság tagjait ekkor már figyelték, hatósági engedélyt nem sikerült szerezniük az új újság megindításához.

Petőfi rajza Arany Jánosról

Megismerkedése Szendrey Júliával

1846. szeptember 8-án Erdélyben, egy nagykárolyi bálon ismerte meg Szendrey Júliát, az erdődi tiszttartó Szendrey Ignác leányát. Hosszan társalogtak, s a költőre e találkozás mély benyomást tett. Néhány napig Téreyéknél többször is találkozott a lánnyal, mikor pedig az apjával hazatért Erdődre, a várkastélyba, Petőfi két barátjával együtt szeptember 19-én Szatmárról látogatást tett náluk. A leány érdeklődése is szerelemmé kezdett fejlődni, bár a költő iránt kissé szeszélyesnek mutatkozott, s a vallomására nem adott határozott választ. A szigorú apa nem találta méltó párnak Petőfit az ő művelt Júliájához, két leánykérés így kudarcba fulladt: először május 16-22 közt időzött Erdődön, ahol apjától megkérte a lányt. Nagybányán kapta Szendrey elutasító levelét, mire 25-én újra Erdődre indult, és újra feleségül kérte Júliát. Mindkét próbálkozása sikertelennek bizonyult.

Arany János barátsága

1847 februárjában szövődött örök barátsága Arany Jánossal, kivel 1849-ig levelezést folytatott, s kihez két alkalommal is ellátogatott. Petőfi első levelét a Toldi olvasása után írta, verssel köszöntve Aranyt:

TOLDI írójához elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre! ...
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,
S nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége”.(Arany Jánosnak, részlet)

A válasz nem késett sokat:

Most, mintha üstökös csapna szűk lakomba,
Éget és világít lelkemben leveled:
Ó mondd meg nevemmel, ha fölkeres Tompa,
Mily igen szeretlek Téged s őt is veled. (Levél Petőfi Sándornak, részlet).

Petőfi 1847 tavaszán jelentette meg Összes Költeményeit is, melyből már az első kiadásban 3000 példányt adtak ki, de még három alkalommal kinyomtatták sikere miatt. Versei elé mottóul a költő négy sort tűzött: „Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem. / Szerelmemért föláldozom / Az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet.”


Házassága

A Júliával kötendő házasság 1847. szeptember 8-án, pontosan egy évvel találkozásuk után valósulhatott meg. Szendrey Ignác nem volt jelen az esküvőn. A mézesheteket a pár Koltón, a kalandos életű Teleki Sándor grófnak – Petőfi egyetlen arisztokrata barátjának – kastélyában töltötte. E szerelem és házasság lett ihletője Petőfi legszebb szerelmi lírájának, ebben az időszakban keletkezett például a Reszket a bokor és a Szeptember végén című költemény is.

Hogy Júlia valóban szerette-e a költőt, vagy csupán becsvágyból ment hozzá, az később sok kérdést vetett fel mind az irodalomban, mind a közvéleményben. Júlia naplója azonban elárulja lelkének háborgásait, kételyeit és érzelmeit Petőfi iránt. Apja kitagadással fenyegette meg, ő mégis a költőt választotta. „Ha mint Sándorom neje leszek boldogtalan – mi csak tőle függ –, lesz erőm tűrni mindent, mit rám küld az ég, és kivívni magamnak a jövő üdvösségét; de ha elszakasztanak tőle, ha még nem is láthatom, úgy veszve, veszve lesz minden számomra! Mindég az idővel bíztatnak, hogy ez meghozandja, mit isten számomra rendelt, de elég volt fél év két hó, én nem várhatom tovább összetett kezekkel az idő ajándékát. Nem! nem lehet tovább! s Marim, édes angyalom, segíts rajtam, ne hagyj elveszni, mint a többiek.” – írta Júlia barátnőjének, Térey Marinak levelében. Valószínűleg hozzájárult döntéséhez az a prózai tény is, hogy Petőfi – szinte már lemondva a lehetőségről – ezidőben megkérte az ünnepelt debreceni színésznő, Prielle Kornélia kezét.

Az esküvő után az ifjú pár Nagyszalontára, Arany Jánosékhoz látogatott, majd novemberben végül megérkezett Pestre, a Dohány utcába, egy háromszobás lakásba, melyből az egyik szobát kiadták Jókainak. A bérelt lakást az ún. Schiller-házban Egressy Gábor, a költő barátja szerezte. Petőfi átadta magát a munkának és a tervezgetéseknek, a családi boldogságnak. Vörösmartyval és Arannyal szövetségre lépve nekiálltak Shakespeare műveit magyarra fordítani, Petőfi a Coriolanusszal végzett, majd elkezdte a Rómeó és Júlia fordítását is. 1848 januárjában azonban elindult a forradalmak sora Európában, először az olaszoknál, majd februárban Párizsban, s az események gyors egymásutánban peregtek.

1846年、彼はトランシルヴァニアでセンドレイ・ユーリアと知り合い、翌年にユーリアの父親の意思に反して結婚する。蜜月は、ペテーフィの唯一の貴族の友人である、テレキ・シャーンドル伯の居城にて過ごした。その後、彼はさらに革命の思想の虜になる。彼はペストに移動し、Café Pilvaxにて定期的な会合を開いていた、同じような思想傾向を持つ学生および知識人のグループに参加する。彼らはまた文学と演劇における言語としてのハンガリー語の地位の向上に努めていた。（最初の常設の劇場(the National Theatre)がハンガリー語による上演を行ったのも、この時期のことである。） In 1846, he met Júlia Szendrey in Transylvania, and they married the next year, against the will of her father, spending their honeymoon in the castle of Count Sándor Teleki, the only aristocrat amongst the friends of Petőfi. Afterwards, he was ever more possessed by the thought of a global revolution. He moved to Pest, and joined a group of like-minded students and intellectuals who regularly met at Café Pilvax. They also worked at promoting Hungarian as a language of literature and theatre. (The first permanent theatre (the National Theatre) that performed in Hungarian was opened during this time.)

1848年のハンガリー革命および独立戦争の下で

[編集]

Petőfi napja

[編集]

1848. március 15. a pesti forradalom s egyszersmind Petőfi napja. „Ezt a napot Petőfi napjának nevezze a magyar nép; mert ezt a napot ő állítá meg az égen, hogy alatta végigküzdhesse a nemzet hosszúra nyúlt harcát szabadsága ellenségeivel.” – emlékezett Jókai. Az eredetileg 19-ére tervezett nemzetgyűlést a bécsi forradalom hírére hozták előre március 15-ére.

A márciusi ifjak vezéreként az események egyik főszereplőjévé vált: a forradalom az ő lakásáról indult: Jókai, Bulyovszky, Vasvári Pál és Petőfi együtt gyalogolt át a Pilvax kávéházba. A 12 pont mellett a Nemzeti dal a népakarat legfontosabb kifejezője, Petőfi a Pilvaxban majd az orvosi egyetem udvarán szavalta el versét, elindítva a lavinát. A Landerer-nyomda előtt már a nyomtatott változatot zúgta utána a tömeg. A délután során a Múzeum előtti népgyűlés, a Városházánál történtek, majd Táncsics Mihály kiszabadítása a forradalom ismert eseményei. A nap történéseit éjjel és másnap mind prózában, mind költeményben megörökítette: „E hős ifjúság vezére/voltam e nagy tetteknél”. - írta büszkén. „Nagyapáink és apáink, / Míg egy század elhaladt, / Nem tevének annyit mint mink / Huszonnégy óra alatt.”- indokolta e büszkeséget. „Petőfi az egyetlen költő, aki egy népforradalmat személyesen vezetett – jegyzi le tettei jelentőségét Fekete. (Így élt… 163. oldal)

Pest, március 21. 1848. Petőfi levele Arany Jánoshoz (részlet): „Forradalom van, barátom, s így képzelheted, mennyire vagyok elememben! …Sokan el akarják mozgalmainktól e nevet disputálni, és miért? mert vér nem folyt. Ez csak dicsősége a dolognak, de a dolgot nem változtatja meg. Én forradalomnak tartok minden erőszakos átalakulást; márpedig mi erőszakkal vívtuk ki a sajtószabadságot és Stancsics kibocsáttatását. Hogy ellenszegülés nem történt, ez csak azt mutatja, hogy az ellen vagy teljesen átlátta tehetetlen gyöngeségét, vagy gyáva volt megtámadni bennünket.”

A szabadságharc idején

[編集]
Petőfi 1848-ban (Barabás Miklós litográfiája)
„ペテーフィの人生の最後の1年半は、まるで運命的悲劇の作者が書いたかのようだ: ペテーフィの軌跡は、1848年3月15日から、そして勝利と栄光の頂点から、1849年6月31日のシェゲシュヴァールでの最後の悲劇まで、大きな弧を描いて破滅に至ったように見える"（Gépeskönyvよりの引用）„Petőfi életének utolsó másfél évét mintha csak egy végzetdráma szerzője írta volna: 1848. március 15-től, a győzelem és a dicsőség tetőpontjától 1849. július 31-ig, a végső segesvári katasztrófáig egyetlen hatalmas ívű zuhanásnak tűnik fel pályája.”(Idézet a Gépeskönyvből)

ペストでの革命の5日後、既に日記には次のように記している: „これまで、首都おいて絶対的に君臨していた協定は、瓦解しつつある"その他の「3月の子供たち」のメンバーと比較すると、重要な影響を書き留めている。また、ただ間接的にではあるが、政治を担う自由主義の貴族に対して影響しを与えた。3月15日の事件の背後には、国が急進主義者を切り捨てたという世論も存在した。4月には革命の進展について、次のように記している。Öt nappal a pesti forradalom után már a következőket jegyezte naplójába: "„Az egyetértés, mely eddig kivétel nélkül uralkodott a fővárosban, bomlani kezd.”" A márciusi ifjak számukhoz képest jelentős hatást fejtettek ki, mégis csupán közvetve befolyásolhatták a politikát alakító liberális nemességet. Március 15-én mögöttük volt a közvélemény, az ország, ám radikalizmusuk hamarosan elszigetelte őket. Áprilisban így írt a forradalmi fejleményekről:

„もう一度話し合う、ただ話し合う,
舌は動くが、手は休む;
彼らは望む、ハンガリーは
英雄になるよりも、市場の女になることを。.”

::„"megint beszélünk, csak beszélünk",

"A nyelv mozog, a kéz pihen";
"Azt akarják, hogy Magyarország"
"Inkább kofa, mint hős legyen".”

市民の集会では、政府を信用しないことを表明した。ペテーフィに対して、あらゆる政治的キャンペーンが始まった。ペテーフィの人気は急速に衰え、6月には代表者の選挙に落選した。 Egy népgyűlésen pedig hangoztatta, hogy nem bízik a kormányban. A költő ellen titkos és nyílt politikai hadjárat indult. Petőfi népszerűsége rohamosan csökkent, s júniusban elbukott a képviselőválasztáson. Őszintesége csak csökkentette választási esélyeit. A Kis-Kunokhoz többek közt a következő szavakat intézte: „Hanem azt korán se várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok. Március 15-éig az egész Magyarország nagyon szolgalelkü, kutyaalázatosságu ország volt és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsőkhöz, mint az utósókhoz.” De emellett meg is akadályozták, hogy az ő hívei is felvonuljanak és szavazzanak, őt pedig kényszerítették a távozásra. Nemzetőrök kísérték ki Szabadszállásról.

„Úgy látta, a kormány erélytelensége az elért vívmányok elvesztését fogja eredményezni, s a nemzethalál veszedelmétől csak egy újabb forradalom mentheti meg az országot.” (Gépeskönyv, idézet) Éberen és kritikusan figyelte a nemzetgyűlés munkáját, versekben és cikkekben támadta az új kormány tevékenységét. Követelte, hogy vonják ki a magyar katonákat az olasz frontokról. A korabeli közvéleményhez hasonlóan ő sem értette meg, hogy az első felelős magyar kormány mozgástere mennyire csekély. Ezt mutatja Lenkey János huszárszázadának esete is. Lenkey százada 1848 nyarán galíciai állomáshelyéről megszökött, hogy csatlakozzon a szerveződő honvédséghez. Latour, osztrák hadügyminiszter követelte a század megbüntetését, ugyanakkor a magyar közvélemény országosan megmozdult a szökött huszárok védelmében. Mészáros Lázár hadügyminiszter türelmes magyarázkodása ellenére kevesen értették meg, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül az osztrák követelést, és a század szökése egyébként is a magyar sorezredek hazavezényléséről folyó tárgyalások közben, tehát a lehető legrosszabbkor történt. Ekkor született a Lenkei százada című verse:

Koszorút kötöttem
Cserfa-levelekbül
Harmat csillog rajta
Örömkönnyeimbül…
Kinek adnám én ezt,
Kinek adnám másnak,
Mint vitéz Lenkei
Huszárszázadának?
…
Itt a haza földén,
Hová vont szívetek,
Forró öleléssel
Üdvözlünk titeket
Vitéz jó testvérek
Üdvözlünk ezerszer…
Beszéljen akármit
A hadügyminiszter!

Összevitatkozott Vörösmartyval is, aki a nemzetgyűlésben megszavazta a honvédsereg régi vezényleti rendben való felállítását, s igazságtalanul bár, támadta a Szózat költőjének művészetét is:

Megunta azt a szennyes pályát
A nemzet, melyen eddig ment,
Kiküzködé magát belőle,
S uj célt tüzött ki odafent,
S ti visszahurcoljátok őt a
Mocsárba, honnan már kiért. –
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért. (Vörösmartyhoz, 1848. augusztus 22., részlet)

– aztán hamarosan kibékültek. Nyáron megírta Az apostolt, élete főművét, megfogalmazva benne történelemfelfogását. Igazolták őt a szeptemberben történt események: Jellasics horvát bán szeptember 11-én átlépte a Drávát. Szeptember 16-án Petőfi megfogalmazta az Egyenlőségi Társulat mozgósító kiáltványát: …„Talpra legények! Ha most föl nem keltek, fekünni fogtok a világ végéig. ..föl, polgárok, föl küzdeni életre-halálra.” Majd jelentkezett katonai szolgálatra, s elindult Erdélybe a népfelkelés szervezésére, útközben Erdődön hagyva állapotos feleségét.

December 15-én meg is született fiuk, Zoltán, így Petőfi kénytelen volt szabadságot kérni. Debrecen, 1848. december 15. Petőfi levele Arany Jánoshoz: Kedves barátom, csak két szót írok: apa vagyok, a többit olvasd a fehérpapirosról; szintúgy leolvashatod, mintha írnám. Ma délben született fiam, kit holnap vagy holnapután fognak megkeresztelni. Keresztapja és keresztanyja bizonyos Arany János és Arany Jánosné lesz. A fiú neve Zoltán. Ölelünk benneteket! Szerető barátod...

Bem apó, a költő eszményképe

Ellenségei harctéri távolmaradását gyávaságnak tekintették, s egyre hevesebben gúnyolták. Végül áthelyeztette magát Bem József erdélyi hadseregéhez, s feleségét illetve fiát Vörösmartyra bízva Szelindeken érte utol a lengyel szabadságharcos hős hadseregét.

A forradalmár költő Bemben megtalálta hadvezérét, az eszményi hőst. Bensőséges, szinte apa-fiú kapcsolat jött létre köztük. Amikor lehetett, Bem inkább futárként küldte őt a kormány székhelyére, hogy a közelharctól megóvja.

Katonai pályafutása során kétszer is lemondott rangjáról. Először még 1849 februárjában, mikor futárszolgálatot teljesített Debrecenben és összeveszett Mészáros Lázár hadügyminiszterrel, akivel már Lenkey János ügye óta feszült viszonyban volt. Az összetűzésre az adott okot, hogy Petőfi hiányos öltözékben – kesztyű és nyakkendő nélkül – jelentkezett a pedánsságáról is közismert hadügyminiszter előtt. 1849. április 1-jén Bem ismét századossá és segédtisztjévé nevezte ki, majd május 3-án őrnaggyá léptette elő. Ezt azonban a kormánnyal meg kellett erősíttetni, ami korábbi, februári lemondás miatt nem igérkezett könnyűnek.

A bekövetkező véres csaták elől május 4-én Bem Debrecenbe küldte ajánlatokkal Kossuthhoz és Klapkához. Petőfi Szalonta felé indult, ahol fiát Aranyéknál hagyva, nejével Debrecenbe utazott tovább és jelentkezett Kossuthnál, azután a helyettes hadügyminiszternél Klapka Györgynél. Bemnek Vécsey tábornok ellen írt levele közzétételéért a Honvédben Klapka súlyosan megrótta és háziőrizetbe is vetette a rangjáról ismét lemondott költőt, és csak Görgey utasítására engedte szabadon. Bem József ugyanis vele fordíttatta le a Vécsey Károly elleni vizsgálati kérelmet, de a hadsereg és a kormány a stílusát felismerve azt hitte, hogy Petőfi fogalmazta a levelet. Az eset után úgy tűnt, végleg búcsút mond a katonáskodásnak, s még Bemtől kapott lovát is eladta.

1849 tavaszán ezzel együtt családi gondjai is ismét megszaporodnak: két hónap különbséggel előbb apját, majd édesanyját vesztette el. Így a család nyomorúságos helyzetét is rendezni próbálta, mikor szabadságot kért, s nem kívánt többé katonáskodni. 1849 júniusában azonban felismerték, hogy ismét szükség van rá, s maga Kossuth Lajos kérte fel a pesti nép mozgósítására. Az orosz beavatkozás hírére csatlakozott újra Bem hadseregéhez.

==The Hungarian Revolution of 1848== 1848年3月15日は、ペテーフィの日と呼ばれる。「3月の若者たち」と呼ばれる数多の革命の指導者たちの中でも、ペテーフィはペストでの革命の開始において、もっとも重要な役割を担っており、また、2つの重要な文書（演説にも用いられた）、12 pont("12 Points", ハプスブルグの重圧に対する要求)の共著者であり、またNemzeti Dalの著者でもあった。 March 15, 1848 was Petőfi's day. Among the various leaders of the revolution - called "Márciusi Ifjak" ("Youths of March") - Petőfi was the key actor in starting the revolution in Pest, co-author and, respectively, author of the two most important written (and recited) documents: the "12 Pont" ("12 Points", demands to the Habsburg overlord) and the "Nemzeti Dal".

15日、ウィーンでの反乱の知らせが彼らに伝わると、ペテーフィと彼らの友人は、"国民集会"(as a rally where a petition to the Hungarian noblemen's assembly would have been approved by the people)の期日を、予定されていた3月19日から15日に繰り上げて実施する事を決めた。（幸運なことに、当局は彼らの行動について既に知っており、18日に革命論者たちを逮捕する予定であった。） When the news of the revolution of Vienna reached them on the 15th, Petőfi and his friends decided to change the date of the "National Assembly" they planned (as a rally where a petition to the Hungarian noblemen's assembly would have been approved by the people), from the original March 19th to the 15th. (Which was a lucky decision, given that the authorities knew about their plans, and planned to arrest the revolutionaries on the 18th.)

15日の朝、ペテーフィの周りの若い革命家たちはペストの市街を行進し始め、彼らの詩と12条の要求を集まってきた群衆に対して読み上げた。（のちに群集は数千人にまで膨れ上がった）その後、彼らは出版所を巡り歩き、全ての検閲を行わないように要求し、そしてペテーフィの詩と12 pontを組み合わせて出版させた。市長は群集に圧迫されて、12 Pontにサインをした。その後、大規模なデモが新しく建築されたハンガリー国立美術館の前で行われ、その後ペテーフィたちはドナウ川の対岸、ブダへと向かった。群集たちが帝国議会の前に結集したとき、オーストリア皇帝のフェルディナンド1世の代理人たちは、もはや12条の要求に対してサインせざるを得ない事を悟った。その内の1つは、政治犯の釈放であり、そののち群集は、自由の身となった革命家の詩人、ターンチチ・ミハーイを祝福するために行進した。 On the morning of the 15th, the revolutionary youth around Petőfi began to march around the city of Pest, reading the poem and the 12 points to the gathered crowd (which swelled up to thousands). Thereafter, they toured printing presses, declaring an end to all forms of censorship, and printing Petőfi's poem together with the "12 Pont". The mayor was also pressed by the crowds to sign the "12 Pont". Later on, a mass demonstration was held in front of the newly-built National Museum, from which the group left for the other bank of the Danube: to Buda. When the crowd rallied in front of the Imperial governing council's seat, the representatives of Emperor Ferdinand felt they have no choice but to sign the 12 points. As one point was freedom for political prisoners, the crowd then moved on to greet newly freed revolutionary poet Mihály Táncsics.

ペテーフィの人気は、栄光の日の記憶がおぼろげになるにつれて、また革命が貴族たちの主導のもと、高度に政治的な方法で行われるようになるにつれ、衰えていった。実際は、ポジョニでの貴族の会議においても、ゆっくりとした改革が進められており、すでに13日には皇帝に対する請願状が送付されていた。しかしながら、ペストでの事件は彼らの行動のよりもわずかに先を目指していた。ペテーフィは議会の決定に対して異議を唱え、また貴族たちの思い描く革命の方法と、その帰結に対して批判した。（1つの例としては、彼の領有であるターンチチは新しい政府によって再び投獄された。）総選挙において、彼は生地において立候補したが、当選することはできなかった。この時、彼の作品中でもっとも深刻な詩、叙事詩Az Apostolが書かれている。 ("使徒"、様々に苦労を重ねたあげく、偽りの王を暗殺する事を試み、失敗する、架空の革命家についての叙事詩。) Petőfi's popularity waned as the memory of the glorious day started to fade, and the revolution went on by the ways of high politics: with the leadership of the nobles. Those in the noblemen's Assembly (seated in Pozsony/Bratislava) had in fact been pushing for slow reforms at the same time - delivering a list of demands to the Emperor on the 13th - but events had overtaken them briefly. Petőfi disagreed with the decisions of the Assembly, and criticised the way they imagined the goals and ways of the Revolution. (An elloquent development was that his colleague Táncsics was imprisoned yet again by the new government.) In the general elections, he nominated himself in his native area, but did not get the seat. At this time, he wrote his most serious poem, the epic "Az Apostol" ("The Apostle", an epic about a fictional revolutionary who, after much suffering, attempts, and fails, to assassinate a fictitious king.)

ペテーフィはポーランドの革命家、Józef Bem将軍の率いるトランシルヴァニア軍に加わり、ハプスブルグ家の兵士、およびルーマニア人、トランシルヴァニアのサクソン人の民兵に対して華々しい戦果をあげたものの、オーストリアを援助するロシア帝国の介入の前に敗北を重ねる事になる。彼は1849年7月31日のシェゲシュヴァールの戦いにおいて最後に目撃された。彼の死にまつわる環境は謎に包まれており、また議論を引き起こしている。 Petőfi joined Polish revolutionary general Józef Bem's Transylvanian army, fighting in the successful campaign against Habsburg troops, Romanian and Transylvanian Saxon militias, but was defeated repeatedly when Imperial Russia intervened to aid the Austrians. He was seen last time in the battle of Segesvár (Sighişoara), July 31, 1849. The circumstances of his death are mysterious and debated.

Petőfi halálának kérdése

[編集]
Kő a fehéregyházai Sár-patak hídja lábánál, Segesvár környékén. A hagyomány (és egyes visszaemlékezések) szerint erről a helyről nézte Petőfi a segesvári csatát.

1849. július 31-én került sor a Segesvár melletti fehéregyházi ütközetre, délután egykor Bem utasította, hogy hagyja el a csatateret. Ötkor még látták a Sárpatak hídján, ahol 200 székely ifjú katona 800 kozákkal küzdött, egy Lengyel nevű katonaorvos lóhátról kiáltott még neki, hogy fusson, mire ő – lova már nem lévén – futva elindult. Meghalni nem látta senki.

A bécsi császári titkos levéltár iratai őrzik a csata végét, mely szerint „Azonnal, mihelyt a felkelősereg maradványai a bekövetkezett lovassági roham után a július 31-én Segesvár mellett vívott ütközetben Héjjasfalva felé menekültek, kozákrajok keltek át Fejéregyházán és Fejéregyháza fölött a Küküllőn is, ily módon elvágták nagyon sok menekülőnek az útját; ezeket mindjárt le is kaszabolták.”

A halott Petőfiről Heydte osztrák őrnagy, később ezredes tanúskodott 80 évvel később: neki a fogoly tisztek „az alacsony termetű, vézna, sárgás bőrű, szakállas”, mellén átszúrt felkelőt Petőfivel azonosították a személyleírás alapján. Emellett pedig a holttest mellett talált egy fontos iratot: Kemény Farkas jelentése volt Bemhez a csapatok állásáról. (Illyés Gyula: Petőfi Sándor, 490-492. oldal).

A tudomány mai álláspontja szerint Petőfi elesett a segesvári csatában. Mások ezt vitatják, szerintük hadifogolyként Oroszországba hurcolták, ahol később vagy kivégezték, vagy természetes halállal meghalt.

Szendrey Júlia hosszan kerestette Petőfit, majd 1850 júliusában hozzáment Horvát Árpád történészhez – ezzel heves ellenérzést váltva ki a közvéleményből. Még a máskor oly lojális Arany János is elítélte ezért. 1868-ban hunyt el, a Kerepesi temetőben nyugszik.

主な意見としては、ロシアの軍医の翌日の日記にみられる証拠に基づき、ペテーフィは戦闘によって命を落としたとされる。彼は、腹部への槍の傷が原因と見られる、異様な死体を発見しており、それは特徴的な黄味がかった顔色と、常に一般人風のジャケットとズボンを愛好していたペテーフィのものと一致する服装であった。近年、ルーマニアのハンガリー人が、石の鷲の破片を見つけたと主張している。それは、1855年、おそらくペテーフィが埋葬されたとされる共同墓地の一角に、その地方のハンガリー人が設立したと知られているものである。シェゲシュヴァールで命を落としたハンガリー人の数を考慮すると、仮に遺伝子的サンプルが、ペテーフィの両親の墓地から得られたとしても、発掘物はそのペテーフィの死の状況をを解き明かすほどの証拠にはなりそうにない。 Mainstream opinion is that he died in the battle, based on next day diary account of a Russian military doctor. He saw an unusual-looking corpse dead of stomach lance wound, having characteristic yellowish face and clotching matching that of Petőfi, who had the habit of wearing civilian jacket with the trousers of his uniform. Recently an ethnic Hungarian Romanian claimed to have located fragments of a stone eagle which local Hungarians are known to have erected in 1855 on the site of the mass grave where Petőfi was allegedly buried. Considering the number of fallen Hungarians in the battle of Segesvár, an excavation would not offer much hope, even if genetical counter-samples could be obtained from the grave of his parents.

何人かのハンガリー人、特にモルヴァイ・フェレンツは次のように信じている:ペテーフィは拘束されてロシアに連行され、そこで数年後に自然死したと。Barguzin地方、およびシベリアで発掘された人骨は、当初はペテーフィのものであると信じられていたが、のちに女性のものだと証明された。詩のコレクションが紹介されたが、それらはセゲシュヴァールのペテーフィの作品とみなすにはあまりにも貧弱なものだった。 Some Hungarians, notably Ferenc Morvai, believe Petőfi was captured and brought to Russia, where he died several years later of natural causes. A skeleton unearthed in the Barguzin region, Siberia, at first believed to belong to him, proved to be one belonging to a woman. A collection of poems has been presented, but those are of too poor artistic quality to be works of a post-Segesvár Petőfi.

After the Revolution was crushed, Petőfi's writing reached immense popularity, while his rebelliousness served as role model ever since - for Hungarian revolutionaries and would-be revolutionaries of every political colour. Today, hundreds of streets are named after him throughout Hungary (perhaps one in every village) and the Hungarian-inhabited areas of Transylvania, beside a national radio station and a bridge in Budapest.

Petőfi költészete

[編集]

Petőfi Sándor költészeteに関するカテゴリ。

ファイル:Szeptember végén kézirata.jpg
A Szeptember végén kézirata. A verset a világ szinte összes irodalmi nyelvére lefordították.

A költő újításai a magyar lírában:

Addig ismeretlen témákat honosított meg költészetünkben: nála jelenik meg először a családi líra, a szerelmi költeményekben a hitvesi, házastársi szerelem ábrázolása, tájköltészetében pedig a Puszta, a magyar Alföld méltó rajza.

Kezdeti költeményeiben, első kötetében követi a népiesség stílusát, mely a korszakban viszonylag friss felfedezés. Erdélyi János 1842-es tanulmánya az első, melyben a népköltészetben rejlő lehetőségekről, a nép művészetének felfedezéséről, erejéről beszél. Petőfi e stílust követve addig nem létező műfajokat is meghonosított költészetünkben.

Költészete nyomán új hangok kerülnek a versekbe, nyelve felszabadul a Kazinczy-féle „fentebb stíl” használatától. Elhagyja a mitológiai elemeket, a finomkodó körülírásokat. Közérthetően, egyszerűen szól mindenkihez, a nép nyelvét beemeli az irodalomba úgy, hogy emellett megjelenik a kora művelt, tanult emberére valló szókészlet is. Műveiben olvashatjuk először a világszabadság szót. (Horváth János)

A versek külcsíne helyett a gondolatot állítja középpontba, fontosabb a mondanivaló, mint a forma tökéletessége.

Pályája, műfaji sokfélesége, legismertebb versei:

== Poetry == Petőfi started his career as a poet with so-called "popular situation songs", to which category his first published poem, A borozó ("The Pub", 1842), belongs: it is the song of a drinker praising the healing power of wine which drives away all troubles. This kind of pseudo-folk song was not unusual in Hungarian poetry of the 1840s, but Petőfi soon developed an original and fresh voice which made him stand out in the crowd. He wrote many folk song-like poems on the subjects of wine, love, romantic robbers etc. Many of these early poems have become classics, for example the love poem A virágnak megtiltani nem lehet ("You Cannot Forbid the Flower", 1843), or Befordultam a konyhára ("I Turned into the Kitchen", 1843) which uses the ancient metaphor of love and fire in a playful and somewhat provocative way.

The influence of folk poetry and 19th-century populism is very important in Petőfi's work, but other influences are also very much present: Petőfi also drew on sources such as topoi of contemporary almanac-poetry in an inventive way, and was also familiar with the works of major literary figures of his day, including Percy Bysshe Shelley, Pierre-Jean de Béranger and Heinrich Heine.

Petőfi's early poetry was often interpreted as some kind of role-playing, due to the broad range of situations and voices he created and used. Recent interpretations however call attention to the fact that in some sense all lyrical poetry can be understood as role-playing, which makes the category of "role-poems" (coined especially for Petőfi) superfluous. While using a variety of voices, Petőfi indisputably created a well-formed persona for himself: a jaunty, stubborn loner, who loves wine, hates all kinds of limits and boundaries and is passionate in all he feels. In poems like Jövendölés ("Prophecy", 1843) he constructs himself as someone who will die young after doing great things. This motif recurs in the revolutionary poetry of his later years.

The influence of contemporary almanac-poetry can be best seen in the poem cycle Cipruslombok Etelke sírjára ("Branches of Cypress for Etelke's Tomb", 1845). These sentimental poems, which are about death, grief, love, memory and loneliness were written after a love interest of Petőfi's, Etelke Csapó, died.

In the years 1844-45 Petőfi's poetry became more and more subtle and mature. New subjects appeared, like that of landscape. His most influential landscape poem is Az Alföld ("The Plains"), in which he states that to him his homeland, the Hungarian plains are more beautiful and much dearer then the Carpathian mountains; it was to become one of the initiators of a long-lived fashion: that of the plains as the typical Hungarian landscape.

Petőfi's poetic skills also solidified and broadened. He became a master of using different kinds of voices, for example his poem A régi, jó Gvadányi ("The Good Old Gvadányi") imitates the style of József Gvadányi, a Hungarian poet who lived at the end of the 18th century.

Petőfi emlékezete

[編集]

Petőfi tiszteletére létrejött intézmények

  • Petőfi Társaság (1876-1944): Petőfi-kultusz terjesztése és a magyar szépirodalom nemzeti szellemben való művelése céljából alapított egyesület. Első elnöke Jókai Mór volt, a Társaság hozta létre a Petőfi Múzeumot és a Petőfi Könyvtárat.
  • Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM): Művészeti tára a 19-20. századi magyar irodalmi vonatkozású képzőművészeti- tárgyi- és fotóanyag gyűjteménnyel rendelkezik. Őrzi az írók egykori tulajdonát képező műalkotásokat. Törzsanyaga a Petőfi Ház gyűjteményei (Petőfi és Jókai), Ady Endre, József Attila hagyatéka. Kézirattára és hangtára is van. Könyvtárának alapját a Petőfi Társaság anyaga és a Jókai-hagyaték képezi.
  • Petőfi Könyvtár
  • Petőfi Ház, Kiskőrös: 1909-ben nyitotta meg kapuit a költő szülőháza, mint múzeum.

Kortársak festményei Petőfiről

Petőfi szobra Budapesten, a Petőfi téren. Reményi Ede hegedűművész kezdeményezésére és anyagi hozzájárulásával készült.

Emlékművek, szobrok, domborművek

  • Petőfi Sándor-szobor, Budapest: Anyaga: szürke gránit talapzaton, bronz. Mérete: 375 cm. Alkotói: Izsó Miklós és Huszár Adolf. Felállították: 1882. Cím: 1052 Budapest, V. kerület, Petőfi tér, Vázlata: Rimaszombat, 1873, gipsz, múzeumi példány a pesti szoborhoz.
  • Petőfi Sándor-szobor, Gödöllő: Anyaga: bronz. Mérete: 2,5 m. Alkotója: Turáni Kovács István. Felállították: 1955. augusztus 21.
  • Petőfi Sándor-szobor, Pápa: Pápa legnagyobb terén, az Esterházy-kastély és a plébániatemplom között. Alkotója: Somogyi József.
  • Petőfi Sándor-szobor, Kiskőrös: A Petőfi - ház kertjében. Anyaga: homokkő. Alkotója: Gerenday Antal. Restaurátora: Bozóki István kőfaragómester és testvére. Felállítása: 1861.
  • Petőfi Sándor-mellszobor, Maglód: Felállították: A forradalom centenáriumán 1948-ban.
  • Petőfi-emléktábla, Maglód: itt ismerkedtek meg a költő szülei. A hajdani emléktábla elveszett, az új 1991-ben került helyére. Cím: Maglód, Petőfi tér
  • Petőfi Sándor-mellszobor, Bácskertes: A délvidék egyetlen köztéri emlékműve. Mérete: 73 cm, márványtalapzata 1,65 m magas. Alkotói: Lantos Gyöngyi és Máté István. Felállították: 2006. március 15. A Nemzeti Fórum nevében Lezsák Sándor magyar országgyűlési képviselő adományozta a falunak.
  • Petőfi Sándor-szobor, Eger: Magassága: 162 m. A hittudományi főiskola kertjében.
  • Petőfi obeliszk, Marosvásárhely: a plébánia és a Takarékpénztár (volt Görög ház) előtti téren áll. Anyaga: terméskő, bronz plakett. Alkotója: Kallós Ede. Felállították: dr. Bernády György kezdeményezésére, 1912. november. Az emlékoszlopot 1919 márciusában ledöntötték, a bronz dombormű eltűnt. 1923-ban a helyére a román katona emlékművet emelték.
  • Petőfi dombormű a Teleki-házon, Marosvásárhely: Avatása: halálának 150. évfordulója alkalmából, 1999. július 29-én. Alkotója: Puskás Jenő. Szokolai Imre Márton budapesti polgár ajándékozta a városnak.
  • Petőfi Sándor-szobor, Marosvásárhely: Alkotója: Hunyadi László. Felállították: 2000. A Kossuth Lajos utca és Arany János utca kereszteződésében áll.
  • Petőfi Sándor-szobor, Segesvár - Kiskunfélegyháza: a régi sajtó szerint Segesváron, utolsó csatájának helyszínén 1897-ben szobrot emeltek Petőfi Sándor tiszteletére. Az első világháború alatt a szobor Magyarországra került. Később román politikusok visszakövetelték. A diplomáciai tárgyalások nem jártak sikerrel, a szobrot azóta sem állították vissza eredeti helyére. Románia visszaköveteli a segesvári Petőfi-szobrot. A békeszerződés szerint Magyarország és Románia a nemzeti érzés ápolását szolgáló művészeti szobrait és gyűjteményeiket kicserélhetik egymással.... A román kormány visszaköveteli az összes műtárgyakat, amelyeket 1914. június 1. óta Erdélyből eltávolítottak. Ezek között van a segesvári Petőfi-szobor is, amelyet az 1916-i meneküléskor szállítottak Budapestre. A gyönyörű szobrot később nagy ünnepségek között Kiskunfélegyházán állították fel. (Ellenzék, 1922. V. 13., 6. old.)

ペテーフィを記念する文学作品

ペテーフィを題材とする映像作品

  • Szeptember végén（9月の終わりに）、1943年
  • Föltámadott a tenger、1952年
  • Kihunyt egy csillag (ドキュメンタリー、監督:ディーネシュ・アンドラーシュ、1960年)
  • Illyés Gyula: Tűz vagyok (Petőfi élete. 1964)

出版物 - 作品全集

[編集]
  • Petőfi Sándor összes költeményei (Pest, 1847)
  • Petőfi Sándor vegyes művei (I – III., Gyulai Pál, Pest, 1863)
  • Petőfi Sándor összes művei (I – VI., az első kritikai kiadás, Havas Adolf Budapest, 1892 – 1896)
  • Petőfi Sándor (Összes költeményei, Voinovich Géza, Budapest, 1921)
  • Petőfi Sándor Összes művei (I – VII., MTA kritikai kiadás, Budapest, 1951 – 1964)
  • Petőfi Sándor Összes művei (I – III., Magyar klasszikusok sorozat, Pándi Pál, Budapest, 1955)

世界文学の中のペテーフィ

[編集]

ドイツ語翻訳

  • ペテーフィ作品の最初の翻訳はドイツ語で出版された: A lopott ló, A csikós, A rabló című versek, Dux Adolf (Sonntagsblätter, Pest, 1845.)
  • Ausgewählte Gedichte von Alexander Petőfi. Deutsch von Adolf Dux. (Wien, 1846.)
  • Gedichte von Alexander Petőfi. Nebst einem Anhange, Lieder anderer ungarischer Dichter. Aus dem Ungarischen übertragen durch K. M. Kertbeny. (Frankfurt am Main, 1849) - Petőfi és 170 költeménye, 1500 példányban.
  • Der Held János. Ein Bauernmärchen von Petőfi. Aus dem Ungarischen übersetzt durch Kertbeny. Mit Porträt des Dichters. (Stuttgart, 1850.) - 750 példányban.
  • Alexander Petőfi's Gedichte. Aus dem Ungarischen übersetz von Fr. Szarvady und Moritz Hartmann. (Darmstadt, 1851.)
  • további fordítói: Adolf Buchheim, Oskar Falke, C. F. Daumer, Karl Schröter, Demeter Dudumi, Hugo von Meltzl, Theodor Opitz, Eugen Müller, Ladislaus Neugebauer, J. Schnitzer, Ludwig Reich, W. Berger, J. Goldschmidt, Georg von Schulpe, Alfred Teniers, Ersnt Speidl, Heinrich Melas, Ludwig Stein-Abai, Andor von Sponer, dr. Adolf Kohut, Lindner Ernő, Josef Steinbach, Ernst Lindner...

英語への翻訳

  • Translations from Alexander Petőfi, the magyar poet. By Sir John Bowring. (London, 1866.)
  • Pulszky Ferenc és Teréz: Tales and Traductions of Hungary. (London, 1851.)
  • Gems from Petőfi and other hungarian poets ... translated by Wm. N. Lowe. (New-York, 1882.)
  • Alex. Petőfi. A lecture, delivered before the Hungarian relief Committee of Cleveland (on Febr. 1st. 1883. by Wm. N. Loew.)
  • Frederic Walter Fuller angol költő fordításában megjelent 1894. Trübner and Co. londoni cég kiadásában 12 válogatott vers Petőfi költeményeiből.

アイルランド語への翻訳、記念記事

  • A Hibernia című írországi lap 1882-ben megemlékezett Petőfiről, szobra leleplezése alkalmából és a Nemzeti dal első strófáját magyarul, a Dalaim című költeményét angolul mutatta be.

フランス語への翻訳

  • Petőfi 1850-ben a La Hongrie ancienne et moderne című kiadványban vált először ismertté a franciák előtt; majd Thales Bernard és Desbordes Valmore ismertették az Athenaeum és a Revue Française hasábjain.
  • Chanson de Petőfi. Poesis Hongrois. Par Paul Durivage (Jámbor Pál). Première Livrason, (Paris, 1856.)
  • La destiné. Trad. en vers. Mélodies pastorales par Bernard. (Paris, 1856).
  • Le poète de la révolution Hongroise. Alexander Petoefi. Par Charles Louis Chassin. (Bruxelles, Paris, 1860.)
  • Richard Jaques (1841-61), Petőfi francia fordítója, Alex. Petőfi et la révolution hongroise című tanulmányt írt, ezt és költeményeit 1885-ben gyűjtötték össze kiadásra.
  • Poesies Magyares. Petoefi Sándor. Traduction par H. Desbordes-Valmore et Ch. E. Ujfalvy de Mező-Kövesd. (Paris, 1872.)
  • H. F. Amiel, Les étrangères. (Paris, 1876.)
  • Le Chevalier Jean, Conte magyar par Alex. Petoefi, suivi de quelques pièces lyriques du même auteur, traduit sur l'original par A. Dozon. (Paris, 1877.)
  • Les grandes poetes Hongrois Arany-Petőfi. Traduction en vers par F. G. Gautier. (Paris, 1898.)
  • Thales Bernard: Le Souvenir (Paris, 1855.), Revue de Genève (1858.), Revue Contemporaine. (Paris, 1857.), Mélodies Pastorales. (Paris, 1856-1860.), Revue de la province. (Paris, 1861.)
  • Polignac Melchior: Poesis Magyares című antologiájában Petőfi költészetét nagy gonddal mutatta be.
  • Coppée is lelkesedett a költő iránt és több költeményét lefordította.

イタリア語への翻訳

  • Alessandro Petőfi. Sogno in cantato. Versione di Giuseppe Cassone. (Assis, 1874.)
  • Helfy Ignác: Alessandro Petőfi. Versi scelti címmel a költeményekből közel 200-at fordított olaszra s ezek a Perseveranzában (1860-61.) és az általa Milánóban alapított Alleanzaban (1862-1867.) jelentek meg; ezen költeményeket több olasz lap utánnyomatta és közölte.
  • Al. Petőfi poeta ungherese. Per la prima volta volgarizzato da Frederico Piantieri. (Vallia, 1868.)
  • Ambrosoli Solone: Sei Poesii di A. Petőfi. Como, 1880. Cassone Giuseppetől egymás után jelentek meg Petőfitől: Az őrült, A tündérálom, Cipruslombok (1874-1881.)
  • Cannizaro: In solitudine Carmina. Vol. II. (Messina, 1880.)
  • P. E. Bolla trieszti akadémiai tanár 71 költeményt eredetiből fordítva adott ki: La Liriche di A. Petőfi életéről és műveiről írt alapos tanulmány kíséretében (1881, Trieszt) .
  • L'Apostolo. Prima versione italiana di Giuseppe Cassone. (Roma, 1886.) - Helfy Ignác előszavával.
  • Foglie di cipresso su la tomba di Etelke. Trad. di G. Cassone. (Noto, 1881.)
  • L. Morandi e D. Ciampoli: Poeti Stranieri. (Leipzig, 1904.)
  • További fordítók: S. Ambrosoli, E. Tera, P. E. Pavolini, L. Faustin ford. Piantieri, Milelli Dominico, Gaetano Oliva, P. G. Maggi, Fraccaroli, ...

スウェーデン語への翻訳

  • Al. Petőfi, öfversättningar frau ungerska skalder. Af Lotten van Kraemer (6 költemény, 1873.)
  • további fordítói: Folmers, G. Ahlborg, Ridderstrom, Fredin, Rubenson, Malström, Krämer k. a., Folmer, Melin

ノルウェー語への翻訳

  • S. Holst Jensen Petőfinek több hazafias dalát mutatta be a norvég közönségnek; a For Kirke og Kultur című havi folyóiratban (1899. júl.) hosszabb tanulmányt közölt Petőfiről; a Dagbladett című krisztianiai napilapban pedig a segesvári Petőfi-ünnepélynek szentelt meleg sorokat.
  • A Samtiden és Urd című norvég szépirodalmi folyóiratok (1899.) szintén közöltek költeményeket Petőfitől, kinek költeményeit ezután ott is sűrűbben kezdték fordítgatni.

エスペラントへの翻訳

  • Kalocsay Kálmán Petőfi számos versét lefordította eszperantóra. A Johano la brava (János vitéz) 1923-ban, a Libero kaj amo (Szabadság, szerelem) c. versgyűjtemény 1970-ben jelent meg.

その他の言語への最初の翻訳

  • デンマーク語: Al. Petőfi. Digte af. Pa Dansk ved C. H. Thurah. (Kjöpenhave, 1867.)
  • フラマン語: Petőfi, drie Liedekens. In het vlaamsch vertaald door Emanuel Hiel. Zie: Gedichten. (Brussel, 1853.)
  • オランダ語: a Petőfi Múzeum (1879.) mutatványokat közöl Honigh C. antológiájából és Van Halten cikkét Petifőről ismertette Lakatos Sámuel.
  • スロバキア語: Podhradszky Emil lefordította legszebb verseit és kiadta: Vybor básní Alexandra Petőfiho címmel Besztercebányán
  • チェコ語: Al. Petőfiho, Basné. (Prága, 1871.) (Poesie svetova. Az idegen nyelvű költői művek gyűjteménye II. kötet. Tuma írta az előszót. Petőfi költeményei németből: Tuma 89, Brábek 31, Neruda 3 költeményét fordította).
  • セルビア語: Al. Petőfia, Vitezo Jovano. Ford. Jovanovics Jovan. (Újvidék 1860.), Falu végén kurta korcsma című verse elterjedt az egész Balkán szerblakta vidékén és „széltére éneklik, mint eredetit”.
  • Vend: Augustich Imre a Prijatel hazafias szellemű Vend lap szerkesztője a versekből többet lefordított és lapjában közölt.
  • ロシア語: Olga Mihajlova a Vjesztnik Jevropy című folyóiratban (1889.) Petőfi néhány költeményét közölte oroszul Coppée fordítása nyomán. Novics antologiájában fordították: Mihajlov A., Martov, Novics, Bykov, Mazurkevics, Selygunov, Burenyin, Axakov, Berg, Benediktov, Alexandrovics, Szadovnyikov, Olga Mihajlova.
  • ポーランド語: Sabowsky, Petőfi. Wybór poezyj przeklad z wengerskiego. (Varsó, 1880.)
  • ルーマニア語: Opris Péter temesvári távíróigazgató a Viitoriul című folyóiratban cikksorozatot közöl a költőről, közbeszőtt költeményekkel, végül ötöt közöl az eredeti versmértékben. Al. Petőfi, Apostolul şi altele poesii traducerí de St. O. Josif. (Bucarest, 1897.)
  • フィンランド語: Petőfinek néhány költeményét finn nyelvre fordította Suonio (Julius Krohn), melyek a finn lapokban és az Unkarin Albumi-ban (1881.) jelentek meg, itt még Uno v. Schrowetól is van közölve fordítás.
  • スペイン語: Quiroga 1875 körül néhány költeményét spanyolra fordította.
  • Rétoromán: Caderas, D. F. Nouvas Rimas. (Caira, 1879.) című antologiájában két költemény fordítása.
  • Örmény: az Összehasonlító Irodalomtört. Lapokban 1878. P. Werthanes Jákudjsian ford. Hegyen ülök ... és 1881. Songott Kristóftól a Reszket a bokor ... c. vers, Songott Kristóf Petőfiből egy füzetre való fordítást tett közzé 1904-ben.
  • ギリシア語: P. Reszket a bokor ... című vers egy lipcsei filológustól (Tört. Lapok, I. 1874.)
  • アイスランド語: Thorsteinson Steingrimur 1874-ben fordította Petőfi költeményeit izlandi nyelvre.
  • Ó-Izlandi: Henrik Wlislocki két művét ültette át (1885., 1888.).
  • Kínai: Schott Vilmos fordítása a Reszket a bokor című vers prózában, Tsen-Ki-Tong ezredes öntötte költői alakba. (1880). Thou-Oang Idahokan Petőfi kínai fordításán dolgozott (1880.)
  • 日本語: Carlos von Gagern a japán császári követség attaséja Bécsben ismertette meg 1880-ban a japánokkal Petőfit; Hogma japáni követségi titkár a Reszket a bokor című költeményét fordította le.
  • ラテン語: Hegedűs István egyetemi tanár 11 költeményt fordított latinra (Petőfi Múzeum, Budapest, 1888-89.).
  • ヘブライ語: Simon Bacher - Zemiroth Haarez: Nemzeti énekek Petőfitől. (Pest, 1868.)
  • スコットランド語: Miss Gordon fordította le egy költeményét az Összehasonlító Irod. Lapokban.
  • ジプシー後: Boldizsár József: Reszket a bokor ... és még Petőfi 3 költeménye (1878.)
  • Volapük: Löfamagabs. Pedots fa Petőfi Alexander Pelovepolöl fa Madarassy Pál. (Budapest, 1890.)

ペテーフィの Reszket a bokor ... で始まる詩は、既に1890年において、32ヶ国語に翻訳されていた。.

脚注

[編集]
  1. ^ http://www.b92.net/info/vesti/index.php?yyyy=2006&mm=07&dd=31&nav_category=15&nav_id=206334&fs=1
  2. ^ http://www.kirjasto.sci.fi/petofi.htm]
  3. ^ http://www.languagehat.com/mt/mt-comments.cgi?entry_id=1808
  4. ^ http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PARATLAN0313&article=2003-0331-1238-12QKRS
  5. ^ http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=6&id=5533
  6. ^ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC11587/12155.htm

参考文献

[編集]

関連項目

[編集]

外部リンク

[編集]


Petőfi Sándor (ősfénykép, 1844)
「https://ja-two.iwiki.icu/w/index.php?title=利用者:Hegyi_János/ペテーフィ・シャーンドル&oldid=49281944」から取得